Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Baffin-sziget lenyűgöző történetét, elemezve annak időbeli alakulását és a jelenkori társadalomban betöltött jelentőségét. A kezdetektől a mai hatásig a Baffin-sziget döntő szerepet játszott különböző területeken, befolyásolva az embereket, a közösségeket és a kultúrákat szerte a világon. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül megvizsgáljuk a Baffin-sziget legfontosabb elemeit, a múltbeli hozzájárulásoktól a jövőbeli következményekig, és átfogó képet nyújtunk, amely lehetővé teszi az olvasók számára, hogy teljes mértékben megértsék a Baffin-sziget fontosságát napjainkban.
Baffin-sziget | |
A Baffin-sziget északkeleti partvonalának egy szakasza Clyde River településtől északra, 100 méteres magasságból 1997 augusztusában készült légi fotó | |
Közigazgatás | |
Ország | Kanada |
Székhely | Iqualuit |
Népesség | |
Teljes népesség | 13 148 fő (2016) |
Földrajzi adatok | |
Terület | 507 451 km² |
Hosszúság | 1600 km |
Szélesség | 700 km |
Tengerszint feletti magasság | 2147 m |
Legmagasabb pont | 2147 |
Időzóna | UTC−4 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 69°, ny. h. 72°69.000000°N 72.000000°WKoordináták: é. sz. 69°, ny. h. 72°69.000000°N 72.000000°W | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Baffin-sziget témájú médiaállományokat. |
A Baffin-sziget (Baffin-föld, angolul Baffin Island, Baffin Land) a kanadai sarkvidéki szigetcsoport legkeletibb és egyben legnagyobb szigeteként Kanada legnagyobb és a világ ötödik legnagyobb szigete Nunavut tartományban, Kanada és Grönland között, a Baffin-öböltől délre, a Hudson-öböltől északra, a Foxe-medencétől északra és nyugatra. Jó része az északi sarkkörön túl terül el.
Területe 507 451 km²[1] (476 068 km²[2]); hossza 1600 km, szélessége 200–700 km.
Keleti része a Kanadai-pajzs részeként prekambriumi kristályos kőzetekből áll; főként gránitból és gneiszből. Nyugati része paleozoós üledékes kőzeteken kialakult síkság.
Keleti oldalán húzódik a Penny Highland hegység, aminek legmagasabb csúcsa a 2147 m magas Odin-hegy[1] (2591 m magas[2]) A hegység eljegesedett keleti lejtőit fjordok tagolják.
Éghajlata zord: a januári középhőmérséklet -30°C – -40°C, a júliusi középhőmérséklet 0 és -5°C között változó; a sziget legenyhébb éghajlatú, délkeleti részén januárban -20°C, júliusban +5°C.
A szigetet William Baffin (1584–1622) brit felfedezőről nevezték el, a vikingek azonban már évszázadokkal korábban jártak itt: 1000 körül Leif Eriksson Hellulandnak nevezte el.
A földrajzi felfedezések kora részeként déli partját először Martin Frobisher érte el 1576–1578-as útján; északi partját William Baffin fedezte föl 1616-ban.
2016 | 13 148
|
Lakossága mintegy 11 000 fő (2007-es becslés); közülük nagyjából 3400 az eszkimó őslakó. Ők elszórt, apró, főleg tengerparti településeken élnek, és az inuktitut (kelet-kanadai inuit) nyelv két nyelvjárását beszélik:
A sziget közigazgatási központja Frobisher Bay az azonos nevű Frobisher-öböl partján; legnagyobb városa a déli parton épült Iqaluit, aminek a 2006-os népszámlálás idején 6184 lakosa volt.
Pond Inletben 1924-ben egy barnakőszénbányát nyitottak.
Az őslakók fő foglalkozásai a prémvadászat és a halászat.