A mai világban a Bacsó Béla (esztéta) nagyon fontos és sok ember számára érdekes téma lett. Hatása kiterjed a mindennapi élet különböző területeire, a politikától a szórakoztatásig. A Bacsó Béla (esztéta) kétségtelenül felkeltette a társadalom egészének figyelmét, és heves vitát váltott ki különböző területeken. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Bacsó Béla (esztéta)-hez kapcsolódó különböző szempontokat, hogy átfogó és átfogó áttekintést nyújthassunk erről a lenyűgöző témáról.
Bacsó Béla | |
Stekovics Gáspár felvétele | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1952. december 16. Budapest |
Elhunyt | 2024. március 16.[1][2] (71 évesen) |
Ismeretes mint |
|
Nemzetiség | magyar |
Állampolgárság | magyar |
Gyermekek | Borbála (1976-) |
Iskolái | |
Felsőoktatási intézmény | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
Pályafutása | |
Szakterület | filozófia, esztétika |
Kutatási terület | filozófiai hermeneutika |
Tudományos fokozat | MTA doktora (2001) Habilitáció (2003) |
Aktivitási típus | oktató, kutató |
Szakintézeti tagság | MTA Filozófiai Bizottság |
Munkahelyek | |
Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK Esztétika Tanszék | tanszékvezető egyetemi tanár |
Pécsi Tudományegyetem Esztétika Tanszék | tanszékvezető (1994) |
Jelentős munkái | „Az eleven szép” (2006) Az elmélet elmélete (2009) Tér, fenomén, mű (2011) |
Szakmai kitüntetések | |
Széchenyi-díj (2006) | |
Bacsó Béla weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bacsó Béla témájú médiaállományokat. |
Bacsó Béla (Budapest, 1952. december 16. – 2024. március 16.) Széchenyi-díjas esztéta, egyetemi tanár. 1997 óta az ELTE Bölcsészettudományi Kar Esztétika Tanszék vezetője. Az ELTE Filozófiatudományi Doktori Iskola törzstagja, az ELTE Művészettörténet-tudományi Doktori Iskola témavezetője.
Szülei id. Bacsó Béla és Nagyabonyi Mária. Iskoláit Budapesten végezte, felsőfokú tanulmányokat az ELTE magyar–esztétika–népművelés szakon végzett (1972–1977). Pályakezdő éveit a Magyar Színházi Intézetben töltötte főmunkatársi beosztásban, ahonnan politikai okokból elbocsátották; később az ELTE Esztétika Tanszékére került oktatónak és kutatónak; adjunktusi, majd docensi, 2005-től egyetemi tanári beosztásban dolgozott.
A filozófiai tudományok kandidátusa 1992-ben, majd 2001-ben az MTA doktora.[3] 2003-ban habilitált. 1997-ben Széchenyi professzori ösztöndíjban és a Soros Alapítvány alkotói díjában részesült. Közben a JPTE frissen megalapított Esztétika Tanszékét is vezette 1995-től 1997-ig. 2000–2010 közt az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet igazgatójaként működött, 1997-től az ELTE Esztétika Tanszékének tanszékvezetője.
Tíz önálló szakkönyv, valamint több mint 130 tanulmány, kritika, cikk szerzője. Egyetemi oktatói munkásságán belül doktori témavezetői tevékenysége során 25 doktori hallgató témavezetését bízták rá, ezek közül 17 fő már megszerezte doktori fokozatát.
1991–1995 közt szerkesztette az Athenaeumot, a T-Twins Kiadói és Tipográfiai Kft. negyedéves humántudományi folyóiratát.
Számottevőek fordításai is: fordított Martin Heidegger-műveket,[4] művészettörténeti hermeneutikáról szóló egyetemi tankönyvet[5] stb.
1974-ben nősült, felesége Módos Mária Magdolna, egy leánygyermekük született, Borbála (1976).