Bázispár

A Bázispár ma olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a társadalomban. Mára referenciaponttá vált, amely ellentmondó véleményeket és mély reflexiókat generál a hatásáról. A Bázispár fontos helyet foglal el a közvélemény napirendjén, nem csak a különböző területeken való relevanciája miatt, hanem azért is, mert hatással van az emberek életére. Ez egy olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen, és továbbra is okot ad az elemzésre és a vitára különböző kontextusokban.

Egy DNS replikáció során szétvált szálak láthatók a képen, melyben a bázisok a megfelelő betűvel vannak jelölve

A molekuláris biológiában bázispárnak nevezzük a komplementer DNS vagy RNS szálak egymással szemben elhelyezkedő, hidrogénkötésekkel összekapcsolt nukleotidpárját (gyakran bp-ként rövidítve). Mivel a DNS általában duplaszálú, a bázispárok száma megegyezik az egyik vagy másik szál nukleotidszámával. DNS-ben adenin (A) és timin (T), guanin (G) és citozin (C) lehet bázispár, míg RNS-ben timin helyett uracil (U) található.

Rövidítések

Egy duplaszálú DNS bázispárosodása, ahol a foszfátgerinc világoskékkel; az adenin rózsaszínnel; a guanin zölddel; a timin sárgával; a citozin pedig kékkel van jelölve. A bázisok közötti lila csíkok a hidrogénkötéseket jelképezik. Guanin és citozin között három, adenin és timin között két hidrogénkötés épül ki

A következő rövidítések használatosak a DNS/RNS molekulák hosszának leírásakor:

  • kbp vagy kb = kilo bázispár = 1000 bp
  • Mbp vagy Mb = mega bázispár = 1 000 000 bp
  • Gbp vagy Gb = giga bázispár = 1 000 000 000 bp

Az egyszálú DNS/RNS esetén nukleotidokról beszélünk (rövidítve nt, így knt, Mnt, Gnt).

A nagyobb bázisok, az adenin és a guanin, kétgyűrűs vegyületek, ún. purinok. A kisebbek, a citozin, timin és az uracil, egygyűrűs vegyületek, ún. pirimidinek. Purinnal szemben a láncon csak pirimidin lehet, és fordítva. A pirimidin-pirimidin párosodás energetikailag veszteséges, mert a bázisok túl messze helyezkednek el egymástól a hidrogénkötés létrehozásához. A purin-purin párosodásnál pedig éppen a bázisok túl közel vannak egymáshoz, elektrosztatikai taszítás lép fel, így hasonlóan energetikailag a pirimidinekhez a kötés veszteséggel járna.

Az energetikailag kedvező párosodás tehát a guanin-citozin és az adenin-timin (illetve RNS-ben az adenin-uracil).

Mivel a hidrogénkötés nem nagyon erős, így 94 °C-nál magasabb hőmérsékleten a bázispárok szétszakadnak. A nukleinsav denaturálódik.

Nem megfelelő bázispárok létrejötte DNS replikációs és transzkripciós hibákhoz vezethet. Olyan analógok, melyek egyes nukleotidokat képesek helyettesíteni, így ugyancsak nem megfelelő bázispárosodást okoznak, karcinogének, mások kemoterápiás szerek.

Intramolekuláris bázispárok

Az RNS formálhat intramolekuláris bázispárokat. Így visszahajló szakasz keletkezik a fő RNS szálon kívül.

Lásd még