Ez a cikk a Báb el-Mandeb témával foglalkozik, amely ma nagyon aktuálissá vált. A Báb el-Mandeb nagy jelentőségű téma, amely számos területen nagy érdeklődést váltott ki, az akadémikusoktól a nagyközönségig. Az évek során a Báb el-Mandeb vitákat, vitákat és jelentős előrelépéseket generált, ami bizonyítja fontosságát és jelentőségét a mai társadalomban. Részletes elemzéssel a Báb el-Mandeb-hez kapcsolódó különböző szempontok kerülnek feltárásra, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító jövőképet nyújtsanak a témában.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Báb el-Mandeb | |
![]() | |
A Báb el-Mandeb űrfelvételen | |
Országok | ![]() ![]() |
Hely | a Vörös-tenger és az Ádeni-öböl (Indiai-óceán) között |
Legkisebb szélesség | 27 km |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Báb el-Mandeb témájú médiaállományokat. |
A Báb el-Mandeb (arab betűkkel باب المندب – Bāb al-Mandab; klasszikus ejtés szerint Báb al-Mandab) tengerszoros, mely a Vörös-tengert köti össze az Indiai-óceánnal (közelebbről az Ádeni-öböllel) az ázsiai Arab-félsziget és Afrika elválasztásával. Nevének jelentése arabul „a siralom kapuja”, ami veszélyes hajózhatóságára utal, ennek ellenére a mai napig forgalmas nemzetközi hajóút.
A jemeni Rász Menheli és dzsibuti Rász Sziján fokok között húzódó szorost Perim szigete választja ketté, mely jemeni fennhatóság alá tartozik. A dzsibuti partok mentén fekszik a hét apró szárazulatból álló Hét Fivér – vagy arab nevén Szavabi – szigetcsoport.
Perim és az Arab-félsziget között található a kb. 3 kilométer széles és mintegy 30 méter mély Báb Iszkender (Iszkender-szoros), míg a sziget és az afrikai partok közti Dakt el-Majún mintegy 25 kilométer széles, és átlagos mélysége kb. 310 méteres. A keleti csatornán a Vörös-tenger felé vezető felszíni áramlás az uralkodó, míg a nyugatin erősek az ellenkező irányú, felszín alatti áramlatok.