Ayles-selfjég

Manapság a Ayles-selfjég olyan téma, amely minden korosztálytól és hátterű egyén figyelmét felkeltette. Az idő múlásával a Ayles-selfjég bebizonyította relevanciáját az akadémiai, szakmai és társadalmi szférában, ösztönözve a szakértőket tanulmányaik elmélyítésére. Ebben a cikkben a Ayles-selfjég-hez kapcsolódó különböző szempontokat és szempontokat vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy átfogó és naprakész képet adjunk a témáról. Az eredetétől a modern társadalomra gyakorolt ​​hatásáig megvizsgáljuk, hogyan fejlődött a Ayles-selfjég az évek során, és hogyan marad továbbra is az érdeklődés és a kutatás forrása.

Az Ellesmere-sziget 2002. július 12-én
Az Ellesmere-sziget 2005. augusztus 13-án (a NASA képe.

Az Ayles-selfjég vagy Ayles-jégpad a hat nagy kanadai selfjég egyike volt. Az Ellesmere-sziget északi partján feküdt (83°1.5′N, 77°33.5′W). A selfjég 2005. augusztus 13-án szakadt le, nagy jégszigetet képezve, mely 37 méter vastag, 14 kilométer hosszú és 5 kilométer széles. Körülbelül 66 négyzetkilométer, illetve 2,6 km³ nagyságú) A selfjég legrégebbi része 3000 éves.

Az Ayles-selfjég Adam Aylesről lett elnevezve, mint ahogy a közeli Ayles-hegy is. Adam Ayles George Nares admirális mellett szolgált és részt vett a brit Arktisz-expedícióban.[1] 1986-ban a Kanadai-selfjég vizsgálata során fedezték fel a 48 négyzetkilométer nagyságú jégtömböt. 2006. december 29-én már 90%-kal volt kisebb a jégtömb.

Források

  1. ↑ Wairarapa Times-Age newspaper article biography of Adam Ayles. . (Hozzáférés: 2008. október 16.)

További információk