Aranyossi Pál

Mai cikkünkben a Aranyossi Pál lenyűgöző világát fedezzük fel. Akár többet szeretne megtudni életünkre gyakorolt ​​hatásáról, akár eredetét, akár új trendeket szeretne megismerni a Aranyossi Pál körül, ebben a cikkben mindent megtalál, amire szüksége van. Merüljön el egy utazásban, amely végigvezeti Önt a Aranyossi Pál történetén, fejlődésén és a legfrissebb híreken. Készüljön fel arra, hogy értékes és meglepő információkat fedezzen fel, amelyek révén teljesen új szemszögből láthatja a Aranyossi Pál-et. Ezt nem veszítheted el!

Aranyossi Pál
Született1887. augusztus 4.[1]
Szentendre
Elhunyt1962. szeptember 18. (75 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaAranyossi Magda (1918–1962)
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (Tor-31. fülke)[2][3]
Sablon • Wikidata • Segítség

Aranyossi Pál (Aranyossy) (Szentendre, 1887. augusztus 4. – Budapest, 1962. szeptember 18.)[4] újságíró, műfordító. Felesége Aranyossi Magda író, újságíró volt.

Életpályája

Aranyossi Gyula színész, színigazgató és Kovács Izabella fia. A Debreceni Református Kollégiumban tanult, ahol 1905-ben végzett. Ezt követően újságírással foglalkozott, a soproni Nemzetőr, a Pesti Napló, majd a nagyváradi Szabadság és a Nagyváradi Napló munkatársa volt. 1913 és 1914 között a Pesti Napló párizsi tudósítója volt. 1915 és 1916 között katonai szolgálatot teljesített a keleti fronton. Utána a Déli Hírlap és a Világ munkatársa volt. 1918 végén belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Újságnál dolgozott, majd a proletárdiktatúra bukása után emigrációba vonult. Bécsben, Firenzében, Stockholmban, Berlinben és Párizsban élt, és különböző baloldali, kommunista lapokba írt cikkeket. Szerkesztette a Regards című baloldali francia képeslapot, s dolgozott Henri Barbusse lapjánál, a Monde-nál is. Baloldali tevékenysége miatt Franciaországban internálták, ahonnan 1941-ben tért haza Magyarországra. Könyvelőként dolgozott és bekapcsolódott az illegális ellenállásba. 1945-ben a Szabadság című lap szerkesztője, majd a Jövendő főszerkesztője lett. 1947-től 1950-ig a Magyar Újságírók Országos Szövetsége főtitkáraként tevékenykedett, ezt követően – 1957-es nyugdíjazásáig – Prágában volt a Telepress munkatársa.

Az újságíráson kívül regényeket, tanulmányokat írt, és jelentős műfordítói tevékenysége is (Honoré de Balzac, Romain Rolland, Anatole France, Victor Hugo).

Főbb művei

  • A mezítlábas ármádia. Tanulmány, Budapest, 1945.
  • Nyugati hadjárat 1939–40. Budapest, 1948.
  • A mai Bulgária. Budapest, 1949.
  • Dimitrov. Budapest, 1952.
  • A pestis és a kolera szövetségesei. Budapest, 1952.
  • Szamuely Tibor, az újságíró. Budapest, 1954.
  • Ki ölte meg Montesi Vilmát?. Regényes életrajz, Budapest, 1956.

Műfordításai

Jegyzetek

  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00003/00428.htm, Aranyossi Pál, 2017. október 9.
  2. ↑ https://www.epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  3. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  4. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári halotti akv. 815/1962. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 6.)

Források

További információk