A mai világban a Apáczai Csere János utca olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg a bolygó minden sarkában. Akár történelmi jelentősége, akár a kortárs társadalomban betöltött jelentősége, akár a jövőre gyakorolt hatása miatt, a Apáczai Csere János utca olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen. Az évek során a Apáczai Csere János utca vita, kiterjedt tanulmányozás és részletes elemzés tárgya volt, aminek eredményeként sokféle vélemény és nézőpont született. Ebben a cikkben a Apáczai Csere János utca különböző aspektusait tárjuk fel, eredetétől és fejlődésétől a mai hatásig, azzal a céllal, hogy rávilágítsunk egy olyan témára, amely továbbra is érdeklődést és kíváncsiságot kelt szerte a világon.
Apáczai Csere János utca | |
Közigazgatás | |
Ország | Magyarország |
Település | Budapest V. kerülete |
Névadó | Apáczai Csere János |
Földrajzi adatok | |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 29′ 42″, k. h. 19° 02′ 60″47.494916°N 19.049922°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 42″, k. h. 19° 02′ 60″47.494916°N 19.049922°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Apáczai Csere János utca témájú médiaállományokat. |
Az Apáczai Csere János utca[1] Budapest V. kerületében található, a Március 15. tér és az Eötvös tér között húzódik.
A pesti városfal és a Duna-parti rondella lebontása lehetővé tette egy egységes Duna-parti házsor megépítését. Az első jelentősebb épület a Kemnitzer-féle első magyar Nagy Kávéház, a későbbi Angol Királynő Szálloda volt, amely 1792-ben nyílt meg. A rondella helyén 1833-ra épült fel Pollack Mihály tervei alapján a Redoute, a mai Vigadó elődje. A klasszicista paloták előtt széles sétány vezetett, majd egy rézsű a Duna medréig. Az épületek az 1838-as nagy pesti árvíz idejére már zárt házsort alkottak. Ez volt az egykori Duna-sor. Amikor az akadémiától északra vezető Váci-út házai is felépültek, a Duna-sorból Alsó Duna-sor lett. 1849 májusában a Budáról a pesti palotasor ellen – a magyar honvédség ostroma miatt bosszús osztrák Heinrich Hentzi generális által – elrendelt ágyúzás súlyos károkat okozott az épületekben. Többnek leégett a tetőszerkezete, így az 1850-es években az épületek egy részét újjá- ill. átépítettek.
1864 és 1867 között kiépítették a rakpartot és a Dunakorzót az Eötvös tér és a Eskü tér (Március 15. tér) között és az így feltöltött parton új teleksort alakítottak ki.[2][3] A Felső Duna-sor és az Alsó Duna-sor eleje utcává alakult, amit 1870 körül Ferenc József 1868-ban született lányáról Főhercegnő Mária Valéria utcának,[4] 1950-ben Móricz Zsigmond utcának majd 1951-től Apáczai Csere János utcának hívnak. Az utca páratlan oldalán megmaradt Pest néhány reformkori háza.
Zakariás G. Sándor: Budapest. Budapest, 1961
Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 59. o. ISBN 963-05-6410-6