Ebben a cikkben a Amuri partizánok dala témával foglalkozunk, amely napjainkban nagyon fontos kérdés, amely különböző területeken mély vitát váltott ki. A Amuri partizánok dala hosszú időn keresztül érdeklődés és tanulmányok forrása volt a társadalomra gyakorolt többszörös következményei és visszahatásai miatt. Ebben az értelemben kulcsfontosságú, hogy a Amuri partizánok dala-et különböző nézőpontokból elemezzük és reflektáljuk, hogy megértsük valódi terjedelmét és lehetséges következményeit. A következő néhány sorban a Amuri partizánok dala különböző aspektusait fogjuk feltárni, és megpróbálunk átfogó és átfogó képet nyújtani erről az összetett és lenyűgöző témáról.
Amuri partizánok dala | |
Műfaj | mozgalmi dal |
Dallam | ismeretlen |
Szöveg | Sz. J. Alimov |
Magyar szöveg | Zsombor János |
Hangfaj | moll |
A kotta hangneme | d-moll |
Sorok | A B C D |
Hangterjedelem | 1–5 VII–7 1–♭6 1–5 |
Kadencia | 1 (5) 4 |
Szótagszám | 10 8 8 7 |
Előadásmód | Tempo giusto |
A Magyarországon az Amuri partizánok dalának ismert katonai indulót ismeretlen szerző 1828-ban komponálta Csernyakovszkij tábornoknak az orosz–török háborúba induló önkéntesei számára. A dal az első világháború és az oroszországi polgárháború idején vált rendkívül népszerűvé. 1915-ben V. A. Giljarovszkij írta a Szibériai lövészek indulója néven ismert, nagyon népszerű változatát. Magyar nyelvre Zsombor János (1917–1984) fordította.
1922-ben T. Aturov újrahangszerelte a dalt a Vörös Hadsereg számára. T. Aturov zenéjére több szövegváltozat is készült, ez a szovjet daloknál megszokott volt, ám a legismertebb mégis a Szergej Jakovlevics Alimov (1892–1948) által írt „Po dolinam i po vzgorjam” azaz „Völgyvidéken és hegygerincen át” kezdetű szöveg lett.
A dalnak ez a Magyarországon a szocializmus idején kötelező iskolai tananyaggá tett változata az orosz polgárháború távol-keleti frontján harcoló partizáncsapatoknak állít emléket, akik a vörösök oldalán a cári (fehér) kozák csapatokat megfutamították.
Völgyvidéken és hegygerincen át
Tör előre a hadsereg,
A fehérek partvidékét
Hogy csatában nyerje meg.
По долинам и по взгорьям
Шла дивизия вперëд,
Чтобы с бою взять Приморье –
Белой армии оплот.
Наливалися знамëна
Кумачом последних ран,
Шли лихие эскадроны
Приамурских партизан.
Этих лет не смолкнет слава,
Не померкнет никогда,
Партизанские отряды
Занимали города.
И останутся как в сказке,
Как манящие огни,
Штурмовые ночи Спасска,
Волочаевские дни.
Разгромили атаманов,
Разогнали воевод,
И на Тихом океане
Свой закончили поход.