Amati

Ma a Amati a mai társadalomban nagy jelentőségű és érdeklődésre számot tartó téma. Több szempontból is a Amati-nek sikerült megragadnia az akadémikusok, a szakemberek és a nagyközönség figyelmét. Hatása a mindennapi szempontoktól a nagy globális jelentőségű kérdésekig terjed. Ebben a cikkben elmélyülünk a Amati világában, feltárjuk különböző oldalait, elemezzük a hatását különböző összefüggésekben, és átgondoljuk a mai relevanciáját. Csatlakozzon hozzánk a Amati felfedezése és megértése útján.

Az Amati-iskola

Amatinak hívták azt az olasz hegedűkészítő családot, amelynek tagjai Cremonában készítettek különböző vonós hangszereket – főleg gambákat és hegedűket1550 és 1740 között.

Andrea Amati (1505/1510–1577, 1535-1611[1]) készítette az első, mai napig fennmaradt hegedűt.

Őt követték fiai, Antonio (1540–1638, 1555-1640[1]) és Girolamo (Geronimo, 1561–1630, 1556-1630[1]). Az utóbbinak fia, Nicola (Nicolò, Nicoleo) Amati, aki 1596. szeptember 3-án született, és 1684. augusztus 12-én halt meg, volt a legkiemelkedőbb mester a családból. Ő tökéletesítette a már addig is kiváló modellt, hogy sokkal jobb hangot lehessen elérni rajta. Bár általában kis méretű hegedűket készített, tőle származnak az ún. „Nagy Amatik” is.

Nicola tanítványa volt Antonio Stradivari, Andrea Guarneri és még sokan mások. Fia, az utolsó hangszerkészítő Amati, Hieronymous (Geronimo vagy Girolamo, e néven a második a családban) 1740-ben halt meg.

Egy Amati-hangszer hátlapja, amely Cremonában, 1669-ben készült
Ugyanazon hangszer elölnézetből

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. a b c Szántó György:Stradivari

Források

  • Magyar Nagylexikon 1. kötet, 705. o., Akadémiai Kiadó, 1993 ISBN 963 05 6612 5
  • Szántó György: Stradivari. Függelék. Gondolat, 1970
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap