Alicante

Alicante
Alicante egy részének és kikötőjének látképe
Alicante címere Alicante zászlaja
Közigazgatás
Ország	Spanyolország
Autonóm közösség	Valencia (autonóm közösség)
Tartomány	Alicante
Comarca	Alacantí
Rang	spanyol község város város százezernél több lakossal municipality of the Valencian Community
Hivatalos nyelv	katalán spanyol
Polgármester	Gabriel Echávarri
Irányítószám	03000 - 03016
Körzethívószám	+34-96
Testvérvárosok	Lista Herzlija (1990–) Nizza (1968–) Carloforte (1975–) Matanzas (1996–) Orán (1985–) Riga (1990–) Tojooka (1996–) Vencsou (1995. december – ) León (1990–) Esmeraldas
Népesség
Teljes népesség	358 720 fő (2024)[1]
Népsűrűség	1648 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	3 m
Terület	201,27 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 38° 20′ 43″, ny. h. 0° 28′ 59″38.345277777778, -0.4830555555555638.345278°N 0.483056°WKoordináták: é. sz. 38° 20′ 43″, ny. h. 0° 28′ 59″38.345277777778, -0.4830555555555638.345278°N 0.483056°W
Alicante weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Alicante témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alicante (valenciai katalánul Alacant) város Spanyolországban, Alicante tartomány székhelye, a Costa Blanca legfontosabb városa. Az európai iparjogvédelem egyik központja, az EUIPO székhelye.

Valencia autonóm közösség déli részén, a Costa Blanca öblében, a Benecantil-hegy lábánál található földközi-tengeri kikötőváros. A városképet a Benecantil-hegy és a rá épült citadella, a Szent Borbála-várkastély uralja.^[2]

A települést Akra Leuké néven az ókori görögök alapították i.e. 325 körül. A rómaiak i.e. 201-ben foglalták el; neve uralmuk idején Lucentum volt.

A kora középkorban, 500 körül a Nyugatrómai Birodalom bukása után a Lucentum néven létező város a Nyugati gót Királyság részét képezte, majd a mórok uralma idején (718 - 1249) neve Al-Lucant lett a város neve. Az arab időből való elnevezésből lett a mai Alicante városnév. A keresztények 1258-ban foglalták el X. Alfonz vezetésével. 1296-ban II. Jakab vezetésével a terület a Valenciai Királyság részévé vált, királyi települési rangot és képviseletet a Valenciai rendigyűlésben, a corts-ban. Ezt követően a Kasztíliai Királyság és Az Aragón Korona országai csatatere Alicantéban volt évtizedekig, majd a két királyság egyesülése után Alicante a Madrid felé vezető út következtében kereskedelmi központ lett. Fontos lett a rizs, bor, olívaolaj, narancs és gyapjúexport.

1609 és 1614 között II. Fülöp uralma alatt száműzték a moriszkó lakosságot, akik a reconquista után is Valencia területén maradtak. A moriszkókat azzal vádolták hogy a berber kalózokkal szövetkeztek, akik ekkoriban rendszeresen megtámadták és kifosztották a partmenti településeket, jelentős kárt okozva a kereskedelemben.

A moriszkók száműzetésével súlyos árat fizetett a város: számos iparos, kézműves és földműves elment parlagon hagyva termőföldeket és a feudális nemesség anyagi csőd szélén állt.

Békés évszázadok után a 18. században vált ismét csaták színhelyévé a város: a spanyol örökösödési háború idején, 1709-ben a franciák ostromolták meg.

Lassú hanyatlás volt jellemző a város gazdaságában. Ennek ellenére fontos volt a cipészet, valamint a mezőgazdaság. Ezenbelül a narancs- és mandulatermesztés, valamint a halászat. 1873-ban, a karlista felkelés alatt a cartagenai föderalisták támadták. A 20. században, a spanyol polgárháború alatt hosszú időn át a köztársasági erők uralták. Itt végezték ki a Falange alapítóját, José Antonio Primo de Riverát.^[3]

1954-től számos algériai menekült érkezett hajón a városba, amely Algéria függetlenségével 1962-től csak megerősödött. Alicantéban 1950 és 1960-as években átállt a gazdaság a turizmusra. Olyan külvárosok és lakótelepek épültek ekkoriban, mint Albufereta, El Barco és Playa de San Juan. Az új épületek hatalmas fellendülést hoztak a városnak, hisz éttermek, bárok és egyéb létesítmények ekkor nyíltak meg tömegesen. Ekkor adták a város nemzetközi repülőterét, amely a nagyobb forgalmat ki tudta szolgálni.

Franco halálával és a spanyol demokratikus átmenet után alkotmányos jogokat kaptak a nemzetiségek. A Valenciai régió törvényhozást kapott.

Alicante legutóbbi polgármesterei, választási időszakok szerint:

• Régi arab negyed
• Városháza
• Szűz Mária-templom (Iglesia de Santa María)
• Bari Szent Miklós társszékesegyház (Concatedral de San Nicolás de Bari)
• Szent Borbála-várkastély (Castillo de Santa Bárbara)
• Tabarca szigete
• Az EUIPO székhelye
• Régészeti Múzeum (Museo Arqueológico)
• Gravina Szépművészeti Múzeum
• Santa Faz-kolostor

Alicante város lakosainak száma 2009-ben az INE (spanyol statisztikai hivatal) adatai szerint 334 757, a polgármesteri hivatal adatai szerint 335 921 volt. Az utóbbi években a lakosságszám jelentősen emelkedett, főleg a hispano-amerikai bevándorlás miatt. Egy 2020-as felmérés szerint a város lakosságának 20-25%-a külföldi volt. Azonban sok észak-európai nyugdíjasnak van nyaralója a városban, így a külföldiek aránya jóval több lehet a valóságban, ők viszont nem szerepelnek a statisztikában. Számos madridi, kasztíllia-leóni, baszkföldi lakosnak van nyaralója a városban.

• 
  Alicante városrészei
• 
  Albufereta, egy modern tengerparti városrész
• 
  Vistahermosa városrész

• Egyetemi város

• Kikötő
• Vas- és acélgyártás
• olajfinomító
• Dohánygyár
• Gumigyártás
• Pamuttextilgyár
• Bőrgyár
• Borászat ("alicantino", vagyis alicantei bor)

A város nemzetközi repülőtere, az Alicantei repülőtér El Altetben található, a várostól délre. Forgalmában megelőzi a valenciai repülőtérét: Az ötödik legforgalmasabb repülőtér Spanyolországban Madrid, Barcelona, Palma de Mallorca és Málaga után. Jelentős a belföldi forgalom is: napi Iberia és Vueling járat köti össze a várost Madriddal és Barcelonával. Számos fapados légitársaság járata is megy a városba: Wizzair, Ryanair, Easyjet, Jet2.com

A közösségi közlekedést főleg autóbuszvonalak jelentik. Fontos buszcsomópont van az Alicantei kikötő mellett, ahova a helyi mellett távolsági buszjáratok valamint a repülőtéri transzfer buszok is érkeznek.

Az Estación de Alicante-Terminal a város fejpályaudvara ahova a Murciából érkező Cercanías vonal mellett az AVE Madrid-Levante nagysebességű vasútvonala is befut.

A város közlekedésében fontos szerepet játszik az alicantei villamosvonal , amely vasút-villamos rendszerben működik. Alicante belvárosát összeköti a Costa Blanca üdülőtelepüléseivel, a legismertebb üdülőhelyig, Benidormig villamosított a vonal, onnatól Deniáig dízelkocsik közlekednek. Jelenleg a Deniába tartó vonal villamosítása zajlik, így csak Teuládáig van vasút onnantól pedig pótlóbusz közlekedik.

Az alábbi járatok üzemelnek:

• • L1 - Benidormig,
  • L2 - San Vicente del Raspeig, (átadva 2013-ban)
  • L3 - El Campelloig,
  • L4 - Playa de San Juanig
• 4L - Ingajárat Puerta del Mar és Sangueta átszállóhely között (felfüggesztve 2013-ban)

• Alicante CF

Itt született 1840-ben Eleuterio Maisonnave politikus.

• Alexandria (Egyiptom)
• Brighton (Egyesült Királyság)
• Carloforte (Olaszország)
• Herzliya (Izrael)
• León (Nicaragua)
• Matanzas (Kuba)
• Nizza (Franciaország)
• Orán (Algéria)
• Riga (Lettország)
• Santa Ana (Salvador)
• Tojooka (Japán)
• Vencsou (Kína)

• 
  A tengerpart
• 
  Városkép
• 
  Az EUIPO székháza Alicatéban, a tenger felől nézve
• 
  A központi vásárcsarnok (Mercado Central)
• 
  A Plaza Luceros, a város egyik legfontosabb tere, három villamosvonal végállomása
• 
  A vasútállomás 2017-ben

Nagyítás

Alicante belső területe, középen a Szent Borbála-erőddel, jobbra a tengerparttal

• Szentirmai József: Spanyolország. Panoráma nagyútikönyvek. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1995 ISBN 963-243-838-8
• Magyar nagylexikon, 1. kötet, 500. - 501. old.

A Wikimédia Commons tartalmaz Alicante témájú médiaállományokat.

• Hivatalos angol honlap
• A Diputación Provincial de Alicante spanyol nyelvű hivatalos lapja
• Az Egyetem honlapja