A mai világban a Alfred Jarry általános jelentőségű és sok ember számára érdekes téma lett. Hatása különböző területekre terjed ki, és következményei egyre nyilvánvalóbbá válnak a társadalomban. Akár személyes, akár munkahelyi, akár társadalmi szférában, a Alfred Jarry vitákat, kutatásokat és elmélkedéseket váltott ki befolyása és hatóköre körül. Ebben a cikkben a Alfred Jarry-hez kapcsolódó különféle szempontokat vizsgáljuk meg, az eredetétől és fejlődésétől a környezetünkben gyakorolt hatásaiig és következményeiig. Fontos megérteni és alaposan elemezni a Alfred Jarry-et, hogy átfogó és objektív képet kapjunk a mindennapi életünkben betöltött fontosságáról.
Alfred Jarry | |
Élete | |
Született | 1873. szeptember 8. Laval |
Elhunyt | 1907. november 1. (34 évesen) Párizs |
Sírhely | Cimetière parisien de Bagneux |
Nemzetiség | francia |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | dráma |
Irodalmi irányzat | avantgárd |
Fontosabb művei | Übü király |
Kitüntetései | Concours général |
Alfred Jarry aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Alfred Jarry témájú médiaállományokat. |
Alfred Jarry (Laval, Franciaország, 1873. szeptember 8. – Párizs, 1907. november 1.) francia drámaíró, az abszurd dráma atyja, a patafizikusok legfőbb hivatkozása; a „diákcsínyekből lepárolt rémbohózat”,[1] az Übü király szerzője.
Jarry breton kőműves ősöktől származott. Apja kereskedő volt. Könnyedén, virtuózan írt verseket, tizenkét éves korától egymás után több verses bohózatot írt. Tizenöt éves korától a rennes-i gimnáziumba járt, ahol kitűnően tanult. Az iskolában bizonyos Hébert tanár úr, a fizikatanár lehetett legfőbb ellensége, Übü király, a Lengyel[2] figurája ugyanis ennek az embernek a gyilkos paródiája. Tizenöt éves korában írta a művet, megteremtve egy visszataszító, hálátlan, gyáva, kapzsi, gyilkos, zsarnok gyermeteg karaktert. A darabot (amely mellesleg egy shakespeare-i királydáma-paródia is) 1896-ban mutatták be, és botrányt keltett.
1891-ben a párizsi IV. Henrikről elnevezett líceumban Henri Bergson tanítványa, Léon-Paul Fargue osztálytársa volt. Rövidesen kapcsolatba került a szimbolistákkal. Költészetükben őt a nyelvi lelemények, a polgárpukkasztás vonzották, így az avantgárd egyik előfutárának tekinthető. Imádta Stéphane Mallarmét, szorgos munkatársa lett a vezető szimbolista folyóiratnak (Mercure de France), aztán a Revue Blanche-nak.
Jarry egyre többet dolgozott és egyre többet ivott. Tudós vagy humoros cikkeket, filoszkodó dolgozatokat, regényeket és színműveket, operettlibrettókat írt. Fordította Coleridge, Stevenson, Grabbe műveit. Megírta A patafizikus Faustroll doktor cselekedetei és nézetei című könyvét (1911), amelynek hőse az elmanósított Faust, aki hatvannyolc éves korában született, és annyi is maradt, és aki világ körüli csónakútra indult egy szárazföldi hajóval. A könyvben Homérosztól a Biblián át Jarry korának irodalma, festészete és tudománya, az európai kultúra szimbolista-szürrealista szintézise fogalmazódik meg. A regény többek között stílusparódia, mert Faustroll valójában a művészet szigeteit látogatja meg, és fantasztikus utazása egy „így írtok ti" is.
A Faustroll később a patafizikusok bibliája lett.
„Önök Übü papában olyan célzást láthatnak, amilyent akarnak, vagy csak egyszerű bábfigurát, akit egy tanáráról mintázott tanítványa, s aki a világ minden groteszkségét képviselte a diák szemében.”
– Jarry
„Nos, barátaim, véleményem szerint, eccerűen mérgezzük meg a királyt, arzént kevervén az ebédjébe! Alighogy belélefetyel, holtan lefordul, s attól kezdve én vagyok a király.”
– Übü
„Isten a zéró és a végtelen érintkezési pontja.”
– Faustroll