A Agnus Dei témája nagy érdeklődést és vitát váltott ki az elmúlt években. Az ellentmondó vélemények és az eltérő álláspontok miatt a Agnus Dei a szakértők és általában a társadalom vitapontjává vált. Ebben a cikkben a Agnus Dei különböző aspektusait vizsgáljuk meg, az eredetétől a mai hatásig. Elemezzük a Agnus Dei körül létező különböző perspektívákat, valamint annak relevanciáját a különböző területeken. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Agnus Dei hogyan fejlődött az idők során, és mi a jövőbeli vetülete. Csatlakozzon hozzánk ezen az úton, és fedezzen fel mindent, amit a Agnus Dei-ről tudnia kell!
Az Agnus Dei (magyarul: Isten báránya) a szentmise állandó része. Emellett litániák záróformulája: kegyelmezz nekünk!, hallgass meg minket!, irgalmazz nekünk! záradékkal. Így neveznek egy katolikus szentelményt is, ami egy viasztáblácska, amelyet a föltámadt Krisztust jelképező húsvéti gyertya maradványából készítenek Rómában. A pápa uralkodásának első és minden hetedik évében áldja meg, majd szétosztják a hívek között.[1][2]
A Jn 1,29-en alapuló invokációt először litániákban, később a Gloriában mondták, 700 k. I. Szergiusz pápa vette be a szentmisébe. Kezdetben mindaddig énekelték, míg a pap az áldoztatáshoz megtörte a szent ostyát, a 9. századtól csak háromszor. Záradéka eredetileg: irgalmazz nekünk!, a 10. századtól harmadszorra: adj nekünk békét![3]
Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit: irgalmazz nekünk!
Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit: irgalmazz nekünk!
Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit: adj nekünk békét![4]
Megjegyzés: Ha a kenyértörés több időt vesz igénybe, az első két sor mindaddig ismételhető, amíg szükséges. Zárásként mindenképpen az „adj nekünk békét!”-nek kell lennie! [5]
Agnus Dei, qui tollis peccata mundi, miserere nobis.
Agnus Dei, qui tollis peccata mundi, miserere nobis.
Agnus Dei, qui tollis peccata mundi, dona nobis pacem.[6]