Adománycímer

Ebben a cikkben mélyebbre fogunk ásni a Adománycímer-et, és feltárjuk annak különböző aspektusait. A Adománycímer izgalmas téma, amely az évek során sok ember figyelmét felkeltette. A társadalomra gyakorolt ​​hatásától a mindennapi életre gyakorolt ​​​​hatásig a Adománycímer olyan téma, amely továbbra is érdeklődést és vitát vált ki. Ebben a cikkben közelebbről megvizsgáljuk a Adománycímer-et, és megvitatjuk a relevanciáját különböző összefüggésekben. Ezenkívül a Adománycímer-hez kapcsolódó legújabb kutatásokat és felfedezéseket is megvizsgáljuk, hogy megvilágítsuk ezt a lenyűgöző témát. Kétségtelenül a Adománycímer olyan téma, amely figyelmet és elmélkedést érdemel, és ez a cikk átfogó és teljes áttekintést kíván nyújtani róla. Készüljön fel arra, hogy belépjen a Adománycímer világába, és fedezze fel mindazt, amit kínál.

 Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Az adománycímer olyan címer, melyet a viselője uralkodói kiváltságként használ.

Kezdetben a címereket minden lovag, illetve város, polgár, testület stb. a saját elhatározásából szabadon vette fel és használta. Csak a 14. század elejétől fordult elő, hogy a címereket az uralkodó vagy más címertestület kiváltságként, címeres és/vagy nemesi levélben kezdte adományozni. A holt heraldika korában a címerek adományozását bürokratikus intézmények vették át, elsősorban az uralkodói udvarok kancelláriája illetve az olyan heroldi hivatalok, mint az angol Címerhivatal.

Az adománylevél a címerek, birtokok stb. adományozására szolgáló oklevél volt, melyet egy éven belül ki kellett hirdetni, miként azt Werbőczy is meghatározta: „Ha a király valakinec ioszágot ajándékozna, és az adományos az ő adomány levelét esztendeiglen nem exequáltatva…”.[1]

Jegyzetek

  1. ↑ Werbőczi István: Magyar decretum. Debrecen 1639. II. 12.

Kapcsolódó szócikkek