AC30
Ebben a cikkben a AC30 kérdésével kívánunk foglalkozni, amely az utóbbi időben vált aktuálissá. A AC30 olyan téma, amely felkeltette az akadémikusok, kutatók, szakemberek és a nagyközönség érdeklődését. Az elmúlt években megnövekedett a AC30 körüli publikációk, kutatások és viták száma, ami további tanulmányozásra és megértésre ösztönözte. Ezért elengedhetetlen a AC30 elemzése és reflektálása annak érdekében, hogy jobban megismerjük és megértsük annak különböző területekre gyakorolt hatását. Éppen ezért ebben a cikkben azt javasoljuk, hogy átfogó és részletes áttekintést adjunk a AC30-ről, kitérve annak különböző dimenzióira, következményeire és lehetséges jövőbeli perspektíváira.
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
.jpg)
A Vox AC30 gitárerősítő, amelyet a Vox cég gyárt. Miután 1959-ben a Vox anyagi helyzete – nagyrészt a Fender Twin erősítő sikerének köszönhetően – visszaesett, a cég megtervezte a 30 wattos AC30-as erősítőt. Az AC30-as a Celestion hangszóróival, és később a Vox speciális „Top Boost” áramkörével különleges hangszínt adott a brit invázió együtteseinek: 1964-ben a Kinks ezzel az erősítővel vette fel híres dalát, a „You Really Got Me”-t, valamint a Beatles három gitárosa, George Harrison, John Lennon és Paul McCartney, és a Who frontembere, Pete Townshend is ezt az erősítőt használta.
Ismertebb AC30-as használók:
- The Edge (U2)
- Brian May (Queen)
- Thom Yorke, Jonny Greenwood és Ed O'Brien (Radiohead)
- Billy Corgan (Smashing Pumpkins)
Külső hivatkozások
