A mai világban a 9×18 mm Makarov egyre aktuálisabb téma, és a társadalom széles körének figyelmét felkeltette. A 9×18 mm Makarov megjelenése óta vitákat, vitákat és ellentmondásos véleményeket váltott ki, motiválva a szakértőket és az érdeklődőket tanulmányaik és megértésük elmélyítésére. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a 9×18 mm Makarov-hez kapcsolódó különféle dimenziókat és szempontokat, elemezve annak hatását a különböző területeken és ágazatokban, valamint egyéni és kollektív szintű következményeit. Interdiszciplináris megközelítésen keresztül különböző nézőpontokból közelítjük meg a 9×18 mm Makarov-et, átfogó és naprakész jövőképet kínálva a ma oly nagy érdeklődést kiváltó témában.
A 9×18 mm Makarov lőszer a Szovjetunióban kifejlesztett pisztoly- és géppisztolylőszer. Használják még a 9×18 mm PM, vagy 9×18 mm MAK jelzést is, a Szovjet Hadseregben pedig az 57–N181SZ GRAU-kódot kapta.
A lőszert az 1940-es évek második felében kifejlesztett, majd 1951-ben rendszeresített Makarov-pisztolyhoz tervezték. A hidegháború időszakában a Varsói Szerződés legelterjedtebb pisztolylőszere volt, más országokban azonban nem terjedt el. A volt szocialista országokban ma is használt lőszertípus, de az újonnan tervezett fegyverek már nem ezt használják, az alkalmazó országok helyette többnyire a 9×19 mm Parabellum lőszerre térnek át.
A lőszer valójában nem 9 mm-es, a lövedék átmérője 9,25 mm, ezért egyes országokban (például NDK) a 9,2×18 mm jelzést használták. Kisebb energiájú, mint a hasonló kialakítású 9x19 Parabellum lőszer, ám valamivel fölülmúlja a 9x17 Browning Short lőszer energiáját. A lövedék elülső része közel gömb alakú. A hidegháborús elveknek megfelelően kifejezetten úgy alakították ki, hogy ne lehessen használni a nyugati államokban használt 9 × 19 mm Parabellum és 9 × 17 mm-es Browning lőszerekhez szerkesztett fegyverekhez. Ezt egyrészt a lövedék nagyobb átmérője, másrészt a hüvely eltérő méretei és a hüvelytalp peremének eltérő kialakítása biztosítja.
A lőszer eredetileg a Makarov-pisztolyhoz készült, de később a keleti blokk néhány fegyveréhez is ezt választották. A Magyarországon a FÉG által korábban gyártott RK59 és PA–63 pisztolyokhoz, a csehszlovák ČZ–82, a lengyel Radom P–64 pisztolyhoz, valamint az orosz PP–9 Bizon géppisztolyhoz is ezt a lőszert használják.
Az 1990-es évek elején kezdtek el foglalkozni Oroszországban a Makarov-lőszer továbbfejlesztésével, hogy a tulajdonságait minél inkább közelítsék a 9 x 19 mm Parabelluméhoz. A lőportöltet mennyiségének a növelésével 120-ről 150 MPa-ra növelték a maximális gáznyomást. A 9 × 18 mm PMM (57–N181SZM) lőszert először a Makarov-pisztoly modernizát változatánál, a PMM-nél alkalmazták.